Japán - 1.: kezdés 1. (hiragana)
2014.07.01. 17:00
Mielőtt rátérnék a japán nyelvre, itt is hangsúlyozom, amit már a blog nagy részén már megtettem: a japán az egyetlen nyelv, amelyet nem a leckék készítésével egy időben tanulok én is!
Írás, kiejtés, átírás
A japán írásrendszer (a számokon és a latin betűkön kívül) három írásfajtát használ: a hiraganát, a katakanát és a kanjit. Az első kettő egy fonetikus rendszer, akárcsak a latin betűk, bár az írásjegyek nem csak egy hangot jelölnek, hiszen szótagírás. A kanji pedig a kínai nyelvből kölcsönzött 'hieroglifákat' takarja - a kanjik leírásakor a szó hangzása, kiejtése nincs benne az írásjegyben, csak a jelentése. Jelenleg elméletileg, hivatalosan 2136 kanjit használnak a hétköznapokban (gyakorlatilag ennél egy kicsit többet). De először lássuk a hiraganát!
A hiragana
A hiraganát és a japán nyelv kiejtését egyszerre fogom bemutatni, erre pedig legkönnyebben egy táblázat alkalmas. Szerencsére a japán kiejtés egy magyar embernek rettentő könnyű, az egyetlen idegen hang a W, amit pedig ismerünk az angolból.
A táblázatban a hiragana előtt nagy betűvel szerepel az írásjegy latin betűs átírása, a zárójeles kicsi betűk pedig magyar kiejtéssel. Az első a Hepburn átírás. Ha átírásra van szükség, NE a magyarosat használjuk, hanem a Hepburn átírást, hiszen egyrészt gépelni is így kell, másrészt a japánok is azt használják. Íme a táblázat:
A | I | U | E | O | |
- | あ A (a) |
い I (i) |
う U (u) |
え E (e) |
お O (o) |
K | か KA (ka) |
き KI (ki) |
く KU (ku) |
け KE (ke) |
こ KO (ko) |
S | さ SA (sza) |
し SHI (si) |
す SU (szu) |
せ SE (sze) |
そ SO (szo) |
T | た TA (ta) |
ち CHI (csi) |
つ TSU (cu) |
て TE (te) |
と TO (to) |
N | な NA (na) |
に NI (ni) |
ぬ NU (nu) |
ね NE (ne) |
の NO (no) |
H | は HA (ha) |
ひ HI (hi) |
ふ FU (fu) |
へ HE (he) |
ほ HO (ho) |
M | ま MA (ma) |
み MI (mi) |
む MU (mu) |
め ME (me) |
も MO (mo) |
Y | や YA (ja) |
ゆ YU (ju) |
よ YO (jo) |
||
R | ら RA (ra) |
り RI (ri) |
る RU (ru) |
れ RE (re) |
ろ RO (ro) |
W | わ WA (va) |
を WO (wo/o) |
Van még egy 'bónuszhang', az N (n), amely így néz ki: ん.
Figyeljünk oda a vastagon jelölt hiraganákra, mert a kiejtésük nem az, amire a táblázat alapján számítanánk!
Az R-sorra még figyeljünk oda! Nem pörög annyira a japán R, mint a magyar, inkább csak egyszer. Az a hang eléggé hasonlít az L-betűre, ezért van az, hogy a japánok nem tudnak különbséget tenni a két betű között :)
De nem ennyi az összes japán hang. Vannak ugyanis további ékezetes hiraganák:
A | I | U | E | O | |
G | が GA (ga) |
ぎ GI (gi) |
ぐ GU (gu) |
げ GE (ge) |
ご GO (go) |
Z | ざ ZA (za) |
じ JI (dzsi) |
ず ZU (zu) |
ぜ ZE (ze) |
ぞ ZO (zo) |
D | だ DA (da) |
ぢ JI (dzsi) |
づ ZU (zu) |
で DE (de) |
ど DO (do) |
B | ば BA (ba) |
び BI (bi) |
ぶ BU (bu) |
べ BE (be) |
ぼ BO (bo) |
P | ぱ PA (pa) |
ぴ PI (pi) |
ぷ PU (pu) |
ぺ PE (pe) |
ぽ PO (po) |
Megjegyzés: a ぢ és づ nem elírás, valóban ugyanazok, mint az egy sorral feljebb levő társuk! Azonban csak ritka esetben használjuk őket...
De még mindig nincs vége, hiszen vannak összetett hiraganák! Egymáshoz lehet tapasztani az I-oszlop majdnem összes tagját, és a Y-sor három hiraganáját (bár ekkor kisebben kell őket írni). Így más kiejtéseket kapunk. Nézzük!
きゃ KYA (kja) |
きゅ KYU (kju) |
きょ KYO (kjo) |
しゃ SHA (sa) |
しゅ SHU (su) |
しょ SHO (so) |
ちゃ CHA (csa) |
ちゅ CHU (csu) |
ちょ CHO (cso) |
にゃ NYA (nja) |
にゅ NYU (nju) |
にょ NYO (njo) |
ひゃ HYA (hja) |
ひゅ HYU (hju) |
ひょ HYO (hjo) |
みゃ MYA (mja) |
みゅ MYU (mju) |
みょ MYO (mjo) |
りゃ RYA (rja) |
りゅ RYU (rju) |
りょ RYO (rjo) |
ぎゃ GYA (gja) |
ぎゅ GYU (gju) |
ぎょ GYO (gjo) |
じゃ JA (dzsa) |
じゅ JU (dzsu) |
じょ JO (dzso) |
びゃ BYA (bja) |
びゅ BYU (bju) |
びょ BYO (bjo) |
ぴゃ PYA (pja) |
ぴゅ PYU (pju) |
ぴょ PYO (pjo) |
Ne tévesszük össze pláne a N, G és J sornál a kiejtést és az átírást! Kicsit zavaró, hogy magyarul ez más hang, de ne keverjük össze!
Még mindig nem végeztünk, mert mi van, ha hosszan kell valamit ejteni? Nézzük először a magánhangzókat!
Az A, I és U oszloppal könnyebb a dolgunk, hiszen egyszerűen a hiragana után írunk még egy あ A, い I vagy う U hiraganát. Így a かあ az AA (kiejtést már nem írok, csak Hepburn átírást!), a さあ SAA, az いい II, a ぎい GII, a ふう FUU, és a りゅう pedig RYUU.
És mi van, ha E vagy O oszlopos hiraganát akarunk nyújtani? Egy kis komplikáció.
Egy E-oszlopos magánhangzó nyújtása esetén a hiragana után egy bónusz い I hiragana jön. Így lesz a れい REE és a てい TEE.
Egy O-oszlopos magánhangzó nyújtásához pedig egy bónusz う U hiraganára van szükség. Így lesz a のう NOO és a ちょう CHOO.
Igazából végig csúsztattam egy kicsit. Az átírásban, ha a magánhangzó hosszú, többnyire egy lapos ékezetet használunk, mint az Ō esetében. Tehát a ちょう átírva CHŌ. Azonban pl. az E-sort már nem szokás így írni. De ez részletkérdés, a hiragana és a nyújtási szabály a lényeg.
Na és a mássalhangzó nyújtás? Olyan is lehet, ilyen esetben a hiragana elé kell tenni egy kicsi つ-t. Olyankor nem kell kiolvasni, egyszerűen hosszan mondjuk a mássalhangzót.
Lássunk egy szót gyakorlatban, ahol mindkét féle nyújtás van, pl. a がっこう - gakkō.
Nézzünk egy mondatot! Hogy mit jelentenek, egyelőre mindegy, csak az átírás és a szabályok kedvéért:
かんばつ、みんぞくふんそう、ぞうげ もくてき の らんかく など により せいそくすう は げんしょう している。
Kanbatsu, minzokufunsō, zōge mokutekui no rankaku nado niyori seisokusū ha genshō shiteiru.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.07.01. 17:23:20
Perdition 2014.07.01. 17:34:33
álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.07.01. 17:54:36
(Belenézve a többi posztba: a kínai nem függőlegesen ír? )
Perdition 2014.07.01. 18:03:06
A kínai írást (és mivel a japán onnan ered, ezért a japánt is) lehet vízszintesen is és függőlegesen is írni - de ez utóbbi esetben jobbról balra. A kínaiakat már nem nagyon látom, hogy függőlegesen írnának, és Japánban is többnyire csak könyvek készülnek így.