Mivel ennyire sokáig állt a blog, itt is egy nagy összefoglalóval kezdem. A koreai esetében erre nagyobb szükség is van, mint a többi nyelvnél...

A bevezető után megtanultuk, hogy a japánhoz nagyon hasonlóan a koreai nyelv is partikulákkal működik. (Japánul tudók előnyben! Én tudok, ezért ha nem egyértelműen magyarázok valamit, akkor szóljatok rám!)

Az első leckében rögtön előkerült a téma jelölő, ami egy kizárólagosan a koreai és japán nyelvre jellemző tulajdonság: jelöli a mondat témáját. Nagyjából így: TÉMA 'témajelölő' EZ VAN A TÉMÁVAL 'mondatvég'. Ez a bizonyos témajelölő 은, ha mássalhangzó után jön, és 는, ha magánhangzó után.
A mondatot lezárni is megtanuljuk az első leckében, a hivatalos és udvarias vég a ㅂ니다/습니다 (előbbi, hamagánhangzóra végződik az utolsó szó, utóbbi, ha mássalhangzóra), a nem hivatalos de udvarias vég az 어요/아요, közvetlen beszédben pedig ugyanez, csak 요nélkül. Ahhoz a harmadik leckéig is el kellett jutni, hogy egy teljesen más témával kapcsolatban megemlítsem, hogy mikor 어 és mikor 아: ha magánhangzóra végződik az utolsó szó, akkor egyik sem, csak a 요 kell (ha szeretnénk). Ha mássalhangzóra végződik az utolsó szó, meg kell néznünk az utolsó magánhangzót. Ha az a magánhangzó ㅏvagy ㅗ, akkor a végződés 아(요), ha pedig bármi más, akkor 어(요).
Egy mondat is szerepelt: 저는 학교에 가요.
A mondat témája én vagyok. Mi van velem? Az, hogy iskolába megyek.
Kiegészítés: van egy másik alakja a ㅂ니다/습니다 alaknak. Mássalhangzó előtt 이에요, magánhangzó előtt pedig 예요. Az eddigi forrásaim ellentmondásosak, hogy ki és mikor melyiket használja. Az egyik forrás szerint a férfiak a ㅂ니다/습니다 alakot preferálják, míg a nők az 이에요/예요 alakot. Egy másik forrás szerint viszont egyre inkább mindenki az utóbbit.
Kiegészítés 2: van még egy mondatvégződés, amely kicsit udvariasabb a sima 어요/아요-nál, például ha idős emberhez beszélünk - ez pedig a 세요.

A második leckében előkerült az alany jelölő. (Hogy mikor kell az alany jelölőt, és mikor a téma jelölőt, az egy kicsit kevésbé agybeteg téma, mint a japánban, de túl komplex a kérdés ahhoz, hogy ennyire az elején foglalkozzunk vele. A legtöbb nyelvtani elem elvárja az egyiket vagy a másikat, de erről is később.)
Az alany jelölőből is kettő van. Meg kell nézni, hogy amit jelöl, az mássalhangzóra vagy magánhangzóra végződik. Mássalhangzó esetében 이, magánhangzó esetében pedig 가.
A példa, amit megadtam, a "hol van?" kérdés volt, amit illik a mondat alanyáról megkérdezni, nem pedig a témájáról:

시청역이 어디예요? 바스가 어디예요?

Előkerül még a hely jelölő is, ami az 에, és nagyjából a magyar -ba/-be, -ban/-ben, valamit -nál/-nél ragoknak felel meg:

학교에 가요.

Van azonban még egy, az 에서, melyet cselekvő igéknél lehet használni, és a fentiek mellett megfelel még a magyar -ból/-ből ragnak is:

영화는 어디에서 해요?

A harmadik leckében szerepelt a van-nincs páros, az 있어요 és az 없어요.
아저씨, 소주 있어요?

Előkerült még a -하고, melynek két jelentése van. Az egyik az 'és':
맥주 한 잔하고 소주 한 잔 주세요

A másik pedig a magyar -val/-vel rag:
재민하고 시내에 가요

A második példamondat miatt megemlítettem, hogy a japánhoz hasonlóan a koreai is átvette a kínai nyelvből a számlálószavakat, mint amilyen a 잔. Mintha kötelező lenne mondani a számok után, hogy "darab", de nem csak egy szavuk van a "darab"-ra, hanem sok, és használatuk attól függ, hogy melyiket kell használni. Ez egy kiragadott példa a sok közül, sem magamat, sem mást nem zavarok össze további példákkal.

Volt egy három és feledik, rövidebb lecke, melyben a sok hasznos apróság mellett előkerült a tagadás, azaz az 안 szócska.
박선생님은 바쁘세요.
박선생님은 안 바쁘세요.

Van egy másik, amely nem kifejezetten tagadás, inkább azt jelenti, hogy "nem annyira", azaz 별로. (Tökéletes megfelelője a japán あまり). Nem emeltem külön ki, hogy ha használjuk ezt a szót, akkor a mondatot tagadni kell!
지금 별로 안 바쁘요.

Nagyon röviden előkerült a szócska, amivel lehet jelezni a jövő időt: 겠, és a mondat végződésébe kell beépíteni a következő módon:
지금 가겠어요.

A negyedik lecke az udvariassági szintekről szólt, ahonnan nem is emelnék ki semmit, hiszen egyben hasznos. Megjegyezném, hogy itt már előkerült a 세요 végződés is.

Ami az ötödik leckében történik, arra így utólag csak azt a magyarázatot tudom adni, hogy akkor már nagyon kevés időm volt a blogra, de még nem ismertem el. Ha bárki bármit megjegyez onnan, minden elismerésem. (Lehet, hogy el is tűntetek minden bizonyítékot, hogy az a lecke valaha létezett...)
A kevés fontos kiemelni valóból az egyik a 여기, 거기 és 저기 szavak, amiknek a jelentése magyarul az 'itt', 'ott' és 'amott' szavakhoz áll legközelebb, de azért ez nem ilyen egyszerű. A 여기 azt a helyet fejezi ki, ami hozzám közel van, és tőled távol. A 거기 esetében hozzád van közelebb, tőlem távolabb. A 저기 esetében pedig mindkettőnktől távol. (Japánul tudók ismét előnyben!) Például:
여기가 어디 입니까?
거기는 학교 입니다.

Megemlítettem, hogy a tagadás és a ㅂ니다 mondatvég fura módon nem 안 입니다, hanem 아닙니다.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.