Japán - 9: jelenidő és partikulák
2019.08.19. 18:00
Jelen- (és jövő)idő
A japán nyelvben mondjuk úgy, hogy két idő van: a jelen és a múlt. (A helyzet azért nem ennyire egyszerű, de erről később.) Ebben a leckében a jelenidővel foglalkozok. Jövő idő pedig nincs. Vagyis...
Kétféle dolgot fejezhet ki, ha egy japán mondat jelenidőben van: ha valamit rendszeresen csinálunk, vagy ha valamit a jövőben fogunk csinálni. Mielőtt ebbe belezavarodunk, nézzünk először az elsőre egy példát:
私はよくテレビを見ます。Gyakran nézek tévét, amiből a よく a gyakran, a テレビ pedig a tévé. Nézzünk egy másikat:
メアリーさんはときどき朝ご飯を食べます。Mearí-szan, vagyis Mary néha nem eszik reggelit. A ときどき lenne a néha, az 朝ご飯・あさごはん pedig a reggeli. Ezekre a gyakoriságot kifejező szavakra néhány sorral lejjebb még visszatérek, de itt most túl van tárgyalva... Nézzük azt a jövőidőt, ami nem jövőidő:
私はあした京都に行きます。Holnap Kiotóba fogok menni - az あした a holnap, a 京都・きょうと pedig Kiotó. Az 行きます, vagyis az 行く ige már az előző leckében szerepelt, csak a fordítását nem adtam meg: megy. A に pedig egy spoiler a következő leckéből: ő egy helyet kifejező partikula... 京都に, azaz Kiotóba, Kiotó felé.
Na de mi folyik itt? Miért mondtam, hogy nincs jövő idő, ha ez jövő idő? Mert nem az: ez a mondat jelen időben van, de a jövőt fejezi ki. Várjunk, ilyen magyarul is van, hiszen a jövő idő a magyar nyelvből is kezd kikopni: Holnap Kiotóba megyek. Nézzünk egy másikat:
スーさんは今日うちに帰りません。Szú (Sue) ma nem fog hazamenni. Vagyis: Sue ma nem megy haza. A 今日・きょう lenne a ma, az うち pedig az otthon / haza. Itt még ráadásul az sincs, hogy holnap, hanem ma. Ma, de később.
Gyakoriságot kifejező szavak
Nézzünk egy párat: 毎日・まいにち・minden nap, よく・gyakran, 時々・ときどき・néha. Feljebb csupa kanával írtam a 'néha'-szót, azért, mert úgy használják gyakrabban. Vagy legalábbis elég gyakran... De kanjival is előfordul! A 々 gyakorlatilag nem más, mint egy kanji-ismétlő jel - japánul ha egy szóban egymás után kétszer következne egy írásjegy, ezt szokás a második helyett használni. Nézzünk egy példamondatot:
私はときどき喫茶店に行きます。Én gyakran megyek/járok kávézóba. A 喫茶店・きっさてん a kávézó.
Van még ilyen szócska: a 全然・ぜんぜん・soha, egyáltalán nem, és az あまり・nem annyira, nem sokszor. A buli az egészben az, hogy ha ezeket használjuk, akkor az igét bizony tagadni kell. Nézzünk példákat:
私は全然テレビを見ません。Egyáltalán nem nézek tévét.
私はあまり勉強しません。Nem nagyon tanulok. Nem nagyon szoktam tanulni. A 勉強する・べんきょうする a tanulni.
Lábjegyzet: vannak olyan igék, amik する-ra végződnek, és akkor ők az előző leckében megtanultak szerint rendhagyóan ragozódnak. Így lesz belőle 勉強しません. Lásd a 8. lecke majdnem legvégét!
Lábjegyzet 2: ha az átlagos する-ra végződő igéről leveszed a する-t, főnevet kapsz. Nézzük csak: 勉強する - tanul, 勉強 - tanulás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.