Írás, kiejtés

Magánhangzók

8 magánhangzó van a nyelvben, mégpedig: 'a', 'o', 'u', 'ä', 'ö', 'y', 'i' és 'e'.
Ezekből az 'a', 'o', 'u', 'ö', és 'i' betűket úgy ejtjük, mint a magyarban. Többé-kevésbé az 'e' betű is magyar 'e'. Figyelem: az 'a'-ból se legyen á-hang, mint a többi nyelvben!
 A maradék betűk ejtése:

• Az 'y'-t Ü-nek ejtjük.
• Az 'ä' egy kicsit nehéz elsőre. Ez egy nagyon nyílt E-hang, kicsit az E és Ö között.

Nagyon fontos a finn nyelvben, hogy figyeljünk a magánhangzók hosszúságára! Mint a magyarban, itt is jelentésmegkülönböztető szerepe van ennek! Éppen ezért a finnek hosszabban ejtik a hosszú magánhangzókat, mint mi: nálunk az ó kb. kétszer hosszabb az o-nál, az ő hosszú o-hangjuk, az oo meg kb. háromszor hosszabb az o-nál.

Különbségek: asia (dolog, ügy) - Aasia (Ázsia), poro (rénszarvas) - poolo (póló), uni (álom) - uuni (sütő), älä (ne) - sää (idő(járás)), stb.

Mássalhangzók

A következő mássalhangzók vannak a nyelvben: d, h, j, k, p, t, m, n, l, r, s, v. Mint látszik, elég kevés a mássalhangzó: b, c, f, g, q, x és z csak idegen szavakban.

A mássalhangzókra is érvényes a háromszoros nyújtás a jelentésmegkülönböztetés miatt.

Példák: kuka (ki) - kukka (virág), tapa (szokás) - kauppa (üzlet), käsi (kéz) - kassi (szatyor)

Ezeken kívül egyéb kiejtési szabály nincs.

Hyvää huomenta!
Az alábbi köszöntéseket lehet használni:
Hyvää huomenta! - Jó reggelt! (Erre válasz: Huomenta!)
Hei! / Terve! / Moi! - Szia! Üdv!
Hyvää iltapäivää! - Jó napot!
Hyvää iltaa! - Jó estét!
Hyvää yötä! - Jó éjszakát!
Näkemiin! - Viszlát!

Személyes névmás, létige, igeragozás
Nem hangzik jól a cím, és tényleg elég nehéz is, de alap, és egy kicsit még a magyarhoz is hasonlít. 

• Én: minä
• Te: sinä
• Ő: hän
• Mi: me
• Ti: te
• Ők: he

Nincs nemek szerinti megkülönböztetés sehol.
A létige a finnben: on! Azonban ha azt akarod mondani, hogy 'én vagyok, te vagy... stb', akkor:

• Minä olen
• Sinä olet
• Hän on
• Me olemme
• Te olette
• He ovat

A harmadik személyek kivételével ez már igencsak hasonlít az igeragozásra. Nézzük meg tehát, hogy mi történik, ha nem azt akarod mondani, hogy 'én vagyok', hanem például azt, hogy én lakok! Lakni: asu.

• Minä asun
• Sinä asut
• Hän asuu
• Me asumme
• Te asutte
• He asuvat

Mindegyik egyértelmű: bármely igéhez a vastagon kiemelt rag csatlakozik - a személytől függően. Egyedüli kivétel a pirosra kiszedett 'ő', azaz E/3, itt ugyanis a végződés nem -u, hanem megduplázod az utolsó magánhangzót. A T/3, azaz az 'ők' is érdekes: itt a végződés a -vat mellett lehet -vät is, ha a szó magas hangrendű. Ez bonyolultabban hangzik, pedig rém egyszerű, hiszen a magyar is tele van ilyennel: -tól mély hangrendű esetén, -től magas esetén. Ha nem vagy tisztába a mély és magas hangokkal, akkor is érezni fogod, hogy nem jó. A 'varjúnek' épp olyan csúnyán hangzik, mint az 'asuvät'.
Nézzük meg ugyanezt egy újabb igével!

• Minä kysyn
• Sinä kysyt
• Hän kysyy
• Me kysymme
• Te kysytte
• He kysyvät

Tagadás
Ugyanezt nézzük meg tagadásban! Tagadáskor nem az igét ragozod, hanem az ei-t, ami szó szerint azt jelenti, hogy 'nem'. De a példa többet mond minden szövegnél:

• Minä en puhu
• Sinä et puhu
• Hän ei puhu
• Me emme puhu
• Te ette puhu
• He eivät puhu

azaz 'én nem beszélek', 'te nem beszélsz', stb. A létige itt sem viselkedik jól. On helyett az ole alakja fog itt állni:

• Minä en ole
• Sinä et ole
• Hän ei ole
• Me emme ole
• Te ette ole
• He eivät ole

azaz 'én nem vagyok', 'te nem vagy', stb. Itt az ideje, hogy leírjunk egy-két finn nyelvű mondatot!

Minä puhun nopeasti. - Én gyorsan beszélek.
Te ette puhu suomea. - Ti nem beszéltek finnül.

Kérdés
Kuka sinä olet? - Ki vagy?
Mitä kieltä sinä puhut? - Milyen nyelveken beszélsz?
Missä sinä asut? - Hol laksz?

A kérdést úgy kell hangsúlyozni, mint egy angol nyelvű kérdést: a legvégén fel kell vinni a hangsúlyt. A finnek a magyar hullámzó hangsúlyú kérdést igencsak megmosolyogtatónak találják!
Egy 'normális' kérdőmondatot tehát nem nehéz összerakni. De mi a helyzet az eldöntendő kérdésekkel?

Helyet cserél az ige, és a személyes névmás, és ez előbbi még kap egy -ko -kö végződést (mint a magyar -e). Gyakorlatban:

Puhuuko hän suomea? - Beszél finnül?
Asutko sinä Espoossa? - Espooban laksz?

A finnben igencsak elterjedt a tagadó kérdés, akárcsak a magyarban (Nem jössz át hozzám? Nem megyünk el a moziba?) Erre példa:

Etkö sinä puhu suomea? - Te nem beszélsz finnül?
Eivätkö he puhu suomea? - Ők nem beszélnek finnül?

Mitä kuulu?
A cím azt jelenti: Hogy vagy? Lehetséges válaszok:
Kiitos, hyvää - Köszönöm, jól.
Kiiros, erikoista - Köszönöm, semmi különös (kicsit magyartalan, de ők így használják)

Ha folytatni akarod a társalgást, visszakérdezhetsz: 
Entä sinulle? - És te?

Kiitos
Mint az előbb már kiderült, a 'kiitos' azt jelenti: 'köszönöm'. Azt, hogy 'nagyon köszönöm', így mondják: 'kiitos paljon'. A 'szívesen'-re két kifejezésük van: az 'Olkaa hyvä', ami formális, udvarias, és az 'Ole hyvä', ami inkább barátok között használatos.

Magázódás
Van a finnben is, de nem olyan árnyalt, mint a magyarban. Az egész nyelv inkább a tegeződést használja, azonban pl. egy cégen belül az alkalmazottak így beszélnek egymás között. Ha nem vagy biztos benne, inkább magázd le őket, úgyis azonnal megmondják, ha nincs rá szükség.

Nálunk E/3-ban beszélünk az illetőről, a finnben T/2-ben, azaz többes számban. 

Ennyit elsőre a finnről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Darius1985 2013.03.20. 14:52:19

szia!
A kérdésem az lenne honna tudom hogy a -ko vagy -kö szot kell e egy szó végére rakni?:)

Válasz erre 

Perdition 2013.03.27. 16:00:46

Üdv!

Ez olyan, mint a magyar -val -vel, azaz amelyik jobban hangzik :)
Na jó, ennél van pontosabb szabály is.

Ha a szóban a, o vagy u magánhangzó van, akkor -ko.
Ha a szóban ä, ö vagy y magánhangzó van, akkor -kö.
Olyan finn szó nem nagyon van, amiben ezek vegyesen vannak... Az e és i esetén kicsit trükkös, mert akármelyik lehet - tehát ha egy szóban van -e és -i, nem ezek döntik el, hogy -ko vagy -kö, hanem a többi magánhangzó.
Abban az esetben, ha csak e és i magánhangzó van a szóban, akkor viszont -kö.

Ezért is nem írtam bele a leckébe: maga a szabály túl hosszú, és csak belebonyolódik az ember - remélem nem zavartalak csak még jobban össze... Magyar anyanyelvűként viszont erre rá lehet érezni :)

Válasz erre 

Czimby 2014.06.22. 13:06:07

A "lakni" nem "asu", hanem "asua", és ragozás során eltűnik az "a" végződése a főnévi igenévnek. Legalábbis 1 órás finnül tanulás során eddig erre jutottam. :D Jó egyébként a bejegyzés, nagyon hasznos!
Ha jól sejtem, a főnévi igenév jele "a" vagy "ä", ami ragozás során eltűnik, vagy "e" lesz belőle. Ez hogyan is van? Le tudod írni bővebben?
A "beszélni" sem puhu, hanem puhua! Rosszul értettem talán, a tagadó ige után nem a főnévi igenév jön (puhua), hanem annak a töve?

Válasz erre 

Perdition 2014.06.22. 13:14:14

Üdv!
Itt egy kicsit kutyulás van :)
Való igaz, magyarul a főnévi igenevet írtam, míg finnül nem, de erre volt is okom.

A finn főnévi igenév egy kicsit bonyolultabb és nagyobb témát érint, mint a magyar esetében, a 3. leckémig ha eljutsz, ott írok róla. Nagyjából jó amúgy az elképzelésed :)
Viszont itt azt sem írhattam, hogy asu = lakik, mert azon már ott van a személyrag. Nem tökéletes, de később (minden reményeim szerint) kitisztul majd minden :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: