Kezdjünk egy kis gyakorlással az új rész előtt! Nézzünk egy kis bemutatkozást:

はじめまして。たなかです。東京大学の学生です。いま二年生です。せんもんは日本語です。十九才です。どうぞよろしく。

Lássuk mondatonként.

はじめまして。
Erről már volt szó: ezt bemutatkozáskor, de úgy általában az első (és csak az első) találkozásnál szokás használni köszönésként.

たなかです。
Név+desu. Vagyis Tanaka vagyok.

東京大学の学生です。
Itt a の partikula jön elő, vagyis valaminek a valamije. Mi van a の előtt? Tokiói Egyetem. A Tokiói Egyetemnek a mije? Tanulója.

いま二年生です。
Most másodéves vagyok.

せんもんは日本語です。
A téma a は előtt áll (amit ekkor WA-ként olvasunk fel). Mi a téma? A szakom. Mi van a szakommal? Japán nyelv.

十九才です。
Teljesen egyszerű: tizenkilenc éves vagyok.

どうぞよろしく。
Örülök, hogy megismertelek.

Nézzük a rövidke új részt!

Ez-az
Előny, ha valaki rápillantott a hasonló témájú, már korábban megjelent koreai leckémre. Akárcsak a téma jelölőkben, a partikulákban és a szavak sorrendjében (és még sok másban), ebben is hasonlít a két nyelv.

Egyszerűen el lehetne intézni a dolgot: これ - ez, それ - az, あれ - amaz. De természetesen miért is lenne ilyen egyszerű a dolog, ezekről a névmásokról túlságosan európaias a felfogásunk. A japán nyelvben igazából egyáltalán nem ezeket jelenti. De akkor mit?

A これ egy a beszélőhöz közelebbi, és a hallgatótól távolabbi dologra vonatkozik.
A それ a beszélőtől távolabbi, és a hallgatóhoz közelebbi dolog.
Az あれ pedig mind a kettőtől távol van.

Nézzünk egy mondatot!
これは私のペンです。(私・わたし・én) Ez az én tollam - mondom ezt magyarul. És japánul? Én beszélek, megfogom a tollat, és azt mondom a többieknek: ez itt az én tollam. Ők pedig messzebb vannak, tehát これ.

それは私のペンです。Az az én tollam! Japánul látom másnak a kezébe a tollat - én vagyok a messzebb, ő pedig közelebb a tollhoz, így それ.

あれは私のペンです。A barátommal sétálok a folyosón, és meglátom másnak a kezében a tollamat. Neki mondom, hogy 'az az én tollam'. De ott áll mellettem, mind a kettőnktől ugyanolyan messze van a toll, tehát あれ.

Van egy kérdése is: どれですか。Melyik? - Ez is teljes értékű mondat. A fenti mondatok akármelyikére tökéletes válasz. Nincs beleírva a toll, de az előbb beszéltünk róla, mindenki tisztában van vele, hogy a tollat kérdezem, nem pedig hogy melyik (szendvics szimpatikus), vagy bármi más. De akkor inkább írjuk bele...

どれがあなたのペンですか。Melyik a te tollad? Na, ezt a mondatot szedjük darabjaira...
A どれ még oké, hiszen most van szó róla.
És mi a が? Őt úgy hívják, hogy alany jelölő. Partikula, akárcsak a téma jelölő. Mikor kell alany jelölőt, és mikor téma jelölőt használni? Na, ez az, amit ne kérdezzen egyelőre senki :) Ez egy elég bonyolult kérdés, jóval később visszatérünk rá. Van azonban egy egyszerűbb, akár most is leírható válaszom is: vannak vonzatok. (Nem, igazából nincsenek, de ez a legjobb szó rá.) Talán nyelvtanilag helyes lenne a どれは is, de ilyet akkor sem mondunk. A どれ után が jön és kész.
Utána jön az あなた szó, ami kb. azt jelenti, hogy 'te'. Természetesen ez sem ennyire egyszerű. A japán társadalom nagyon hierarchikus - mindenkinek van egy 'szintje', ami függ az életkortól, munkától, beosztástól, és rengeteg más dologtól. Az あなた szót csak akkor szabad használni, ha veled egyenrangú, vagy alacsonyabb rangú emberhez beszélünk. Ebben a szituációban kb. iskolás gyerekek beszélgetnek, köztük lehet. De mi egészen biztosan nem fogunk velünk alacsonyabb rangúval beszélni :) Mondhatni sokat bukunk azon, hogy nem vagyunk japánok. A legbiztosabb, ha mindenkit a nevén nevezünk mindig. Nézhet ki így is a mondat: どれはアンナさんのペンですか。 - ezzel elkerültünk egy olyan szó használatát, amivel saját magunkat hoznánk borzalmas helyzetbe.
Utána a の partikula jön, amiről már tudunk.
ペン - toll
です - szintén nem szorul már további magyarázatra
か - ezzel jelöltük, hogy ez egy kérdés.

Van azonban egy másik csoport is. Ezek sorrendben: この, そのés あの, a kérdőszó pedig どの. Mi a különbség az előzőhöz képest? Itt, ezek után a szavak után kötelezően meg kell nevezni a dolgot, amiről beszélünk. Ha nem teljesen érthető, nézzünk példákat!

これはいくらですか。 - Ez mennyibe kerül?            De mi az a valami?
この時計はいくらですか。(時計・とけい・óra) - Ez az óra mennyibe kerül?        Na, erre válaszoljunk!

その時計は三千円（さんぜんえん）です。　(円・yen, a japán pénznem) - Ez az óra háromezer yenbe kerül. FIGYELEM! Mit mondott a kérdező? Hogy この時計, tehát hozzá van közelebb. Az eladótól pedig akkor értelemszerűen távolabb, így ő már úgy válaszol, hogy その時計.

Csak a rend kedvéért legyen példamondat a kérdőszóval is:
どの時計は三千五百円ですか。　Máshogy írva: どの時計は3500円ですか。 Így is szokták!

Van még egy csoport... A ここ, そこ, あそこ és a kérdőszó pedig どこ. Ezek magyarul 'itt', 'ott', 'amott' és 'hol'. Természetesen japánul ugyanúgy működik, mint a fentiek.

すみません、ゆうびんきょくはどこですか。　（ゆうびんきょく・posta） - Elnézést, hol van a posta?
（ゆうびんきょくは）あそこです。- Ott. (A zárójeles rész lehagyható.) Mind a kérdezőtől, mind a válaszolótól egyformán messze van a posta, pl. az út túloldalán.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.