Norvég - 1. Kezdés
2011.05.12. 20:06
Írás és kiejtés
Magánhangzók
A következő magánhangzók vannak a nyelvben: 'a', 'e', 'i', 'o', 'u', 'y', 'æ', 'ø', 'å'. A kiejtésük elég bajos, ezért vegyük külön sorra mindet:
- 'a' - magyar A és Á között, inkább az A-fele eltolva
- 'e' - legtöbbször magyar É
- 'i' - mindig magyar I
- 'o' - előfordul, hogy magyar O, de legtöbbször magyar U
- 'u' - mindig magyar Ü
- 'y' - szélesebb, 'mosolygósabb' Ü
- 'æ' - hasonlít a magyar Á-ra, de kicsit nyíltam, E-sebb
- 'ø' - mindig magyar Ö
- 'å' - mindig magyar O
Hosszúsága:
- hosszú a magánhangzó, ha rövid, egy szótagos a szó (si), vagy ha a magánhangzó után egy mássalhangzó áll (tak)
- rövid a magánhangzó, ha utána kettő mássalhangzó áll (takk)
A későbbiekben fontos lesz még a magánhangzók lágyra és keményre való felosztása.
Lágy magánhangzók: e, i, y, æ, ø
Kemény magánhangzók: a, o, u, å
Mássalhangzók
Szemben a magánhangzókkal, a norvég mássalhangzók viszonylag jól viselkednek. Mindegyik betűt a magyarhoz hasonlóan kell mondani, csak egy-két kiejtési szabály van. A betűk a következőek: b, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, r, s, t, v. Idegen szavakban van még c is (s), w (v), x (s) és z (s). A zárójelben a kiejtésüket írtam.
Az egy-két nyelvtani szabály a következő:
- 'g' - magyar G, kivéve ha lágy magánhangzó jön utána, akkor magyar J
- 'k' - magyar K, kivéve ha kemény magánhangzó jön utána, akkor magyar S
- 's' - magyar SZ, kivéve ha L jön utána, akkor magyar S
Van egy-két kombináció, amikor figyelni kell, mert más a hang:
- ng - csak az 'n' hallatszik, a 'g' nem igazán (ring)
- gn - 'jn'-nek hallatszik (gejn)
- sk - lágy magánhangzók előtt magyar S (skitt)
- skj - mindig magyar S (skjorte)
- sj - mindig magyar S (sjelden)
- rs - nagyon sokszor magyar S (norsk)
- gi, ge - általában magyar J (geit) DE! Néhány (ált. idegen) szóban megmarad a G! (biologi)
- gj - magyar J (gjest)
- hv - magyar V (tipikusan a kérdőszavak: hva, hvor)
- tj, kj, ki, ky - a német München 'CH'-ja (kjenne, Kina, kyst)
- nd - magyar hosszú n (nn) (land)
Alapvető szabály, hogy minden betűt ki kell mondani, mint a magyarban. Néhány esetben azonban egy-egy betűt mégsem kell kiejteni. Ezek:
- d - a szó végén majdnem mindig néma. Kivételek: ned, sted
- g - melléknevek és határozószók -ig végződéssel. (deiling, ledig)
- h - j és v előtt néma. (hjem, hva)
- t - néma néhány meghatározott semleges nemű főnév végén, és a det (az) szó végén. (huset)
- v - néhány szó végén néma. (tolv, halv)
Hangsúly
Általában az első szótagon van a hangsúly, de ez alól is van néhány kivétel: a második szótagon van a hangsúly a német prefixumos szavakon (betale, folklare), valamin latin és görög jövevényszavaknál az utolsó szótagon (stasjon, telefon, universitet).
A norvég nyelvben a kínaihoz hasonlóan vannak zenei hangsúlyok. Szerencsére ebből csak kettő van.
- Az egy szótagú szavaknál, valamint azoknál a több szótagú szavaknál, melyek -el, -er vagy -en-re végződnek, azok a szimpla tónusú szavak. A hangsúly mélyen kezdődik, a szó végére pedig magas lesz.
- A több szótagú szavak tónusa a dupla tónusú szavak. Olyan ugrálást-hajlítgatást csinálunk a hangsúllyal, mintha amikor magyarul megkérdezzük, hogy 'merre?'.
- Vannak kivételek, melyek jelentését csak a tónus különbözteti meg. Ilyen pl a hender - szimpla tónus: kezek, dupla tónus: történik.
Ennyit a kiejtési szabályokról, kezdjük el!
A norvég főnév
A norvég nagybetűhasználat (emberek, helyek) megegyezik az angoléval. Azonban amik megbonyolítják a norvégul tanulók életét, azok a nyelvtani nemek melyekből van három is, a hímnem, a nőnem valamit a semleges nem. Ezek mind kihatnak a főnév után álló szavakra is, így illene minden főnevet a saját nemével együtt megtanulni. Ezt úgy tudjuk a legkönnyebben megtenni, ha a határozatlan névelőt (egy) is hozzámondjuk a szóhoz, ami a norvégban:
- en - hímnem esetén
- (ei - nőnem esetén)
- et - semlegesnem esetén.
A nőnemet zárójelbe tettem, ezeknek az okai: (1) nincs sok nőnemű szó, (2) abból a kevésből is a legtöbbet lehet férfineműként is használni, (3) a norvég udvarias beszéd, irodalom, de még az újságok is ritkán használják.
Tehát maradtak az 'en-szavak' és az 'et-szavak'. A későbbiekben egy szólista valahogy így fog kinézni:
bil (en) - autó
seng (en/ei) - ágy
tog (et) - vonat
Sajnos arra, hogy mi hímnemű és mi semlegesnemű, nincs szabály. Mindenkinek a szavakkal együtt kell megtanulnia.
De nem mindig kell egy mondatban leírni a névelőt. Tökéletesen jól érzik magukat ezek a mondatok is névelő nélkül:
John er student. - John tanuló.
Hun er lærer. - Ő tanár.
Személyes névmások
Jeg - Én
Du - Te
Han - Ő (férfi)
Hun - Ő (nő)
Den - Ő (férfi(-női) nemű főnév)
Det - Ő (semleges nemű főnév)
Igék
Szólistákban a főnévi igenév formájukban szoktak szerepelni.
Példamondatok: Kari reiser. - Kari utazik. John går. - John sétál.
A főnévi igenevek pedig így néznek ki: å reise - utazni, å gå - sétálni.
Az -r azt jelzi, hogy a mondat jelen időben van.
Mondatok
A példák többet mondanak minden magyarázkodásnál.
Kijelentő: Han er norsk. - Ő norvég.
Tagadó: Han er ikke norsk. - Ő nem norvég.
Kérdő: Er han norsk? - Ő norvég?
Mint az angolban, kérdésnél a (segéd)ige és az alany helyet cserélnek. Még példák:
Kérdő: Hva heter hun? - Hogy hívják (őt)?
Kijelentő: Hun heter Kari. - (Őt) Karinak hívják.
Tagadó: Hun heter ikke Kari. - (Őt) nem Karinak hívják.
Ennyit elsőre a norvégről.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
metál boy 2012.07.03. 21:57:29
Kata Gerda Balogh 2013.07.01. 15:35:39
Köszi a segítséget :)